bemutatkozás programok hírlevél cikk

Mell

Előadás

Workshop

Kiállítás

Mellbeszélgetések

Kérdőív

Visszajelzések

Szoptatás

Cikkek

 

Szoptatás az első napokban

A következő levelet kaptam (más névvel) néhány hete és arra gondoltam, hogy talán tanulságos lehet minden kismamának. Előfordulhat, hogy a szopás nem varázsütésre indul be minden gond nélkül, hanem időbe telik, míg baba és mama egymásra hangolódnak és zökkenőmentessé válik a szoptatás. Erre az átmeneti időszakra olvashattok néhány javaslatot válaszlevelemben.

Kislányom, Lilla, most öt napos. Az első két nap nagyon rendesen szopott a kolosztrumból, és még szerda délelőtt is szopott kétszer. Éppen a tejbelövellés alatt jöttünk ki a kórházból, és mikor itthon akartam szoptatni, már annyira be voltak durranva a melleim, hogy lepattant róluk, mint egy labdáról. Aznap délután szegényem nem evett semmit, aztán végül a gyerekorvos azt tanácsolta: etessem cukros vízzel, mert egyébként belekerül egy ördögi körbe - a sárgaság is épp aznap kezdődött. Csütörtökön viszont itt járt nálunk Pufy néni – egy kedves idős hölgy, aki házhoz jön, hogy segítsen a szoptatás első napjaiban - és jó sok tejet lefejt nekünk, így tegnap délután Lilla ismét kapott anyatejet. Viszont azóta sem szopik, pedig már puhák a melleim. Vagy nyalogatja a tejcseppeket, mintha fagylalt lenne, vagy nagyon dühös lesz, hogy nem sikerül neki azonnal a rácuppanás, és elkezd sírni - így aztán együtt sírunk. Szóval az a kérdésem, hogy van-e a tarsolyodba valami, ami segíthet visszaállni a szoptatásra...

És íme a válaszom:

Első és legfontosabb (tudom, hogy nem legkönnyebb): engedd el az aggodalmakat!

Bízz Lillában, hogy rá fog érezni a szopizás, a melled, a tejed ízére!
Azt már bebizonyította az első napokban, hogy ügyesen szopizik, most úgy látszik, időbe telik neki, amíg a kicsit megváltozott feladathoz hozzászokik.

Én azt mondanám, hogy meztelenkedjetek együtt sokat - úgy is olyan kellemes meleg van - legyen sokat a pocakodon, engedd, hogy játsszon a ciciddel, nem feltétlenül csak szopiidőben, hanem ha esetleg ébren van kicsit, akkor olyankor, csak úgy céltalanul. (Ne aggódj, ha egyáltalán nincs ébren, az én 2. fiacskám élete első 3-4 hetét végigaludta!!) Ha van kedved és elég meleg van a fürdőszobátokban, fürödjetek együtt, engedj rá langyos vizet, cirógasd a hátát és lehet, hogy magától odatúrja magát a cicihez és rácuppan. (Nem tudom, hogy hogy van a gátad, ez csak akkor jó, ha kényelemes ülnöd a fürdőkádban! Ha bármiért nem éreznéd úgy, hogy a fürdő segítene az ellazulásban, akkor hagyd.)

Figyeld, hogy mi történik a rácuppanásnál. Hol akad el? Cirógasd a szája szélét, ez kiváltja a rácuppanás reflexet és akkor finoman dugd a szájába a mellbimbódat. Ilyenkor mit csinál?

Figyeld meg, hogy a tejed mikor, mennyivel az után indul be, hogy Lilla már cuppog a cicin. Lehet, hogy attól lesz mérges, hogy "várnia" kell. Ha azonnal érzed azt a furcsa, bizsergető érzést a melledben, akkor már jön is a tej, ha csak később és addigra a kishölgy elvesztette már a türelmét, akkor próbáld újra a szájcirógatást és a rácuppantást. Ha azt figyeled meg, hogy lassabban indul be a tej, mint ahogy szeretnéd, akkor tegyél egy melegvizes textil pelust vagy törölközőt a melledre még a szoptatás előtt.

És a legfontosabb újra: lazíts és bízz Lillában és magadban! Tudom, hogy mennyire el tudunk bizonytalanodni ilyenkor, de hidd el, hogy pár nap és minden gyönyörűen beindul. Mesélj neki arról, hogy milyen jó lesz majd, amikor már úgy szopizik, mint egy kisangyal, ő is mennyivel elégedettebb lesz és Te is milyen boldog leszel. Énekelj neki, akár álmában is, és ha picit ébren van, akkor "beszélgessetek", engedd, hogy a megszületése felett érzett csodás boldogság feloldja benned a feszültségeket.

Most semmi más dolgod nincs, mint hogy ennek átengedd magad és pihenj, pihenj és szövögesd kettőtök között a láthatatlan szálakat. (Én az első szülésem után 3 hétig ki se nagyon jöttem az ágyból!) Engedd, hogy a körülötted lévők kényeztessenek! Megérdemled! Ja, és nyugodtam sírj nagyokat, ha jólesik! Annyi minden kavarog most benned: a szülésélmény, fáradtság, frusztráltság, feszültség, boldogság és mind, mind hihetetlen intenzitással!

Adj magatoknak időt az egymásra hangolódásra és meglásd néhány nap alatt túllesztek a nehezén!

Sok boldogságos szoptatást kívánok!

Szeretettel:
Bori


Hogy hogyan alakult ezek után Lilla és Édesanyja egymásra találása, az a következő levélből derül ki:

Kedves Bori,

Szóval, hogy hogyan oldódott meg a szoptatás? A meztelenkedéssel…
Leveled elolvasása után egy egész napot meztelenül töltöttünk kislányommal az ágyban, beszélgettünk, nézegettük egymást, és közben meg-megetettem cumisüvegből. Elmeséltem neki azt is, hogy miért lenne nekem is, és szerintem neki is fontos, ha szopna. Megpróbáltam elűzni a rossz szellemeket, vagyis anyukám szoptatási nehézségekről szóló történeteit, és férjem nyugalmát az üveggel kapcsolatban (őt egyébként az édesanyja soha nem szoptatta!).
Lilla viszont akkor délután még nem fedezte fel a cicimet. Aznap éjszaka viszont egy cumiztatás után éppen ki akartam szállni vele az ágyból és ráhajoltam, hogy lendületet vegyek, amikor hirtelen rácuppant a lelkem az így a szájába lógó cicimre. Utána néhány napig csak ebben a pózban volt hajlandó szopni, így úgy ereztem magam, mint egy anyafarkas!

Kronologikusan valahol itt tarthattunk a történetben, amikor a kismama telefonon is megkeresett néhány kérdéssel. Örültem, hogy hívott, mert ilyenkor egy-egy személyes, szívből jövő, bíztató szónak nagy ereje lehet.

A legnagyobb kérdés most az volt, hogy hogyan álljanak le a cumisüveggel, amire addigra már kicsit rászokott. A klasszikus helyzet állt elő: minél több embert kérdezett meg, annál több eltérő véleményt kapott. Úgy érezte, hogy választania kell: „drasztikusan leállni”, „holnaptól csak cici” vagy kicsit finomabban, fokozatosabban, legyen azért ott az üveg kéznél, de akkor ki tudja, hogy Lilla tényleg hajlandó lesz-e a teljes átállásra.

Én nem hívnám drasztikusnak az első megoldást sem, mert úgy éreztem, hogy Lilla készen állt arra, hogy csak ciciből szopjon, de arra bíztattam az édesanyát, hogy hallgasson a szívére, a megérzéseire, figyelje Lilla jelzéseit, találják meg együtt a jó megoldást!
A méregetésről is kérdezett, de már úgy, hogy „gyakran elfelejtem” és „kevesebbet mutat a mérleg szoptatás előtt, mint után”, tehát szinte benne volt a válasz a kérdésben, csak meg kellett erősítenem abban, amit amúgy is érzett: nincs értelme a méricskélésnek, figyelje inkább Lillát, hogy hogy érzi magát. Erről az időszakról ő ezt írta:

Persze az átállás nem ment egyik napról a másikra: még egy pár kört le kellett írnunk a cumisüveg és a cicik, a konzervatívabb és alternatívabb vélemények között. De Lilla napról napra egyre többet szopott, míg végül feladtam a méricskélést, a fejést, a cumisüveget, és csak rábíztam a szopást.

És végül a tanulságok, amiket olyan gyönyörűen fogalmaz meg, hogy szinte hozzá sem kéne tenni semmit, de néhány mondat mégis kikívánkozik belőlem.

Én személy szerint nem szoktam javasolni a fejést, ha minden zökkenőmentesen megy, de – amint azt történetünk is mutatja – vannak olyan helyzetek, amikor a fejés igenis segít és átsegít egy nehezebb időszakon. Gyönyörű, ahogy kismamánk ezt az időszakot is élményként, tanulásként élte meg!

A másik örömteli felismerés, hogy ha bízunk egy babában, akkor ő előbb vagy utóbb meg fogja találni a legtermészetesebb és éppen ezért legjobb megoldást egy adott helyzetre.

Két tanulsága volt számomra az átélteknek: az egyik az, hogy a fejésen keresztül, azt hiszem, sokkal intenzívebben találkoztam a melleimmel, mint akár előtte, akar a szoptatás közben. Megismertem, hogy honnan jönnek a tejcsatornák, és milyen különbözően lövellnek ki, milyen állagúak és színűek a tej különböző rétegei, és persze megtanultam fejni, ami nyilván jól jöhet még az elkövetkező hónapokban, években. Másrészt, rájöttem arra, hogy nem kell hinni a cumisüveggel kapcsolatos ijesztgetéseknek, mert a baba tényleg tudja, hogy szopni sokkal jobb, és össze se lehet hasonlítani az arcocskáját egy-egy jó szopás után az arcocskájával amit az üvegből való etetés után mutat.

Így utólag pedig jobb lett volna felkészültebbnek lenni szoptatási kérdésekben, többet hallani az első napok nehézségeiről, mások történeteiről…

Abban a reményben adtam most közre ezt a rövid levelezést, hogy talán ezzel is segítünk azoknak, akik még előtte állnak a szoptatás első napjainak…

Vissza a Mell menühöz